“Nem olyan embereket keresek, akik táncolni akarnak, hanem olyanokat, akik nem tudnak tánc nélkül meglenni.” George Balanchine koreográfus
Nem olyan embereket keresek, akik ki akarják egészíteni tudásukat a fenomenológiai képzéssel, akik azt hiszik, ebből is lecsippentenek egy kicsit, belekóstolnak, aztán meglátják. Nem. Mert tudom, hogy ezt így nem lehet csinálni. Ha csak csippentget az ember, méreggé válik, zavarossá tesz, és többet árt, mint használ. Nem. Ez nem ilyen kis cuki valami dolog. A fenomenológiai pszichológia a lélek jelenségének tana, és veled kezdi, a te lelkeddel. Addig nem hagy békén, míg teljesen le nem csupaszít és el nem jutsz oda, hogy felismerd, Lélek vagy. Ha csak kicsit akarsz engedni a páncéljaidból és mezeidből, pórul jársz, ugyanis a csipegetéssel már megjelenik benned az a tudatosság, aki mindezt látja, és látja, milyen nevetséges vagy a mezeidben. Látja az összes álságosságod és önáltatásod. Többé nem fogsz tudni olyan önfeledten pózolni ezekben a mezekben, mint azelőtt. A felnőtt tudatod nem fogja ezt megengedni. Tehát ott rekedsz a két világ között, a színlelések és szerepelgetések kinőtt mezeiben. Nemcsak te, a világ is észlelni kezdi, hogy valami veled nincs rendben. Esetlenné válsz és nehezebb lesz az életed, még akkor is, ha látszólag minden változatlan marad. Ha meg akarsz tanulni ismét táncolni, akkor bele kell vetned magad, el kell jutnod a legbátrabb önmagadig, akinek már nincs veszteni valója. Ez azt is kéri, hogy mindent elveszíts, mindent, amivel még azonosultál, hogy becsukd a kiskapukat, hogy feladd a mesterkedést és számigálást, hogy talán…, ha megéri…, ha így, ha úgy. Az Igen nagyobb, mint a talán. A képzés nem azt jelenti, hogy te tanulsz valamit, hanem hogy a folyamat téged képez. A képzésnek nem birtokosa vagy, hanem tárgya. És igen, azokat keresem, akik e a folyamat nélkül már nem tudnak meglenni.
Én nem akartam ezeket a képzéseket, jöttek hozzám, mert enélkül már nem tudtam meglenni, és egyelőre a szolgálatukban vagyok, minden sejtemmel, minden rezdülésemmel. Addig, ameddig. Hogy meddig lesznek? Nem tudom. Hogy az első két, magyar és román nyelvű főképzést fogják-e követni mások? Nem tudom. A tervek szerint igen, de ez nem terv kérdése. A terv csak annyit jelent: megterítem az asztalt. Hogy a vendég meg fog-e érkezni és fog-e étkezni, az nem az én dolgom.
Comentarios