A gyerek semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy szeressék. Semmi másra. Ha ez nincs, számára a semmi van. A nemlét van. A lét számára szeretetet jelent. Bármit megtesz azért, hogy szeretve és elfogadva legyen. Jól tanul. TeljesÃt. Szót fogad. Pótolni akarja és védi a kirekesztetteket. Megbetegszik helyetted. Versenyeket nyer. Lemond. Koplal. Agyon zabálja magát. Rendesen öltözik. Rendesen viselkedik. Okos válaszokat ad. FelnÅ‘ttesen viselkedik. Komoly. Koraérett. Zseni. Bármit kérhetsz és elvárhatsz tÅ‘le. És Å‘ mindent megpróbál, ami csak kitelik tÅ‘le. Mert ha te, elsÅ‘sorban az anyja, vagy az apja, a nevelÅ‘je nem vagy neki, akkor számára a semmi van.
Számomra, szülőként, fájdalmas látnom, hogy mi mindent meg nem tesz a gyermekem értem. Számomra, felnőttként, fájdalmas látnom, hogy mi mindent meg nem tettem gyermekként a szüleimért. Ez a fájdalom mutatja, hogy felnőtt vagyok.
MÃg ezzel nem tudok együtt élni, felnÅ‘ttként is öreg szülÅ‘im kicsi gyermeke maradok, és nem válok öreg szüleim felnÅ‘tt gyermekévé. MÃg ezzel nem tudok együtt élni, felnÅ‘ttként is gyermekem gyermek szülÅ‘je maradok, és nem válok a kicsi gyermekem felnÅ‘tt szülÅ‘jévé.
Ha ezzel rezonálsz, elkezdheted számbavenni nem csak a szüleidet, hanem az összes szülőpótlót is, akiknek, felnőttként, még mindig meg akarsz felelni, csak azért, hogy szeressenek.
Ha már nincs ez a megfelelési vágy, mi marad? Ha már nem szeretnek, mert más vagy, mint elvárnák, mi marad? Nem, nem a semmi marad, mert már nem vagy gyerek.
A te szereteted marad.
Te már tudod a másikat szeretni akkor is, ha egyáltalán nem felel meg a te róla alkotott elképzeléseidnek.
Felnőttél.