Ha holnap nézel vissza a mára

Ha holnap nézzel vissza a mára,

és látod magad, amint félsz,

hogy minden félelmed mindhiába,

se meg nem ment, és nem is élsz.

Ha holnap nézel vissza a mára,

a hiányidő szürkén kong,

s fájó hasadba csikar a bánat,

hogy ez a nap is hogy elfolyt.

Ha holnap nézel vissza a mára,

hányingert kelt a magány tál,

és fénysebbességgel távolodik

kit asztalodhoz hívhatnál.

Ha holnap nézel vissza a mára,

tán észbekapsz, tán felriadsz,

tán felrázza lényed a valóság,

hogy ma van ma, csak ma van ma.