Ha holnap nézzel vissza a mára,
és látod magad, amint félsz,
hogy minden félelmed mindhiába,
se meg nem ment, és nem is élsz.
Ha holnap nézel vissza a mára,
a hiányidő szürkén kong,
s fájó hasadba csikar a bánat,
hogy ez a nap is hogy elfolyt.
Ha holnap nézel vissza a mára,
hányingert kelt a magány tál,
és fénysebbességgel távolodik
kit asztalodhoz hívhatnál.
Ha holnap nézel vissza a mára,
tán észbekapsz, tán felriadsz,
tán felrázza lényed a valóság,
hogy ma van ma, csak ma van ma.
Comments