Természetesen a háború a téma. A vírus ott né. Van. Az intézkedések jól megcincálták az emberek idegrendszerét, úgyhogy már nem nagyon van, aki rettegjen a háborútól. Az intézkedések azt is megmutatták, mekkora illúzió volt azt hinni, van biztonság, vagy áhítozni utána, hogy egyszer, talán. Úgyhogy jöhet a háború. Ha már így is, úgy is egyik napról a másikra illogikus intézkedések sorozatának vagyunk kénytelenek engedelmeskedni, mit nekünk egy háború fenyegetése. Az emberek ma már nem bíznak senkiben és nem hisznek senkinek. Ez vagy teljesen felőrli az életet, vagy átbillenti abba a bizalomba, amit, mint feljegyzésekből és visszaemlékezésekből tudjuk, háborúban él az ember.
Én még elkaptam a kommunizmus végét, de a nálam tíz évvel fiatalabb generáció már a nagy lehetőségekbe született bele. Abba a hitbe, hogy ha itt nem jó, el lehet menni. Ha itt nem válnak be a számításaink, vannak helyek, ahol direkt minket várnak. A mi gyerekeink már adottnak veszik a jóllétet, és nem értik, hogy számomra a banán sokáig egyáltalán semmit nem jelentett, mert nem tudtam, mi az. Azt sem, hogy a boltokban lehet kapni bármit. A cukrászdákban a sütemények rosszak voltak. Ha valami jó került néha, elkelt pult alatt. Az élet pult alatt zajlott. Nincs honnan érteniük, pont úgy nem értik ezt, mint ahogyan én nem értettem a banánt.
"A dolgok értünk vannak." "Kijárnak nekünk, mint ahogy az élet is kijár nekünk." Nem tehetnek róla, hogy ezt élik, hiszen ezért dolgoztunk mi, a szülők és nagyszülők, hogy nekik ilyen életük lehessen. Hogy megengedhessék. Hogy megengedhessük. Ha konkrét, testet kérő, határtologatós háborúra kerül sor, ahol hirtelen mindez felszámolódik, akkor az ebben a térségben élő fiatalok sokkja elképzelhetetlen lesz. A mienk is, akik még emlékszünk a jugoszláv háborúra és akiknek a gyerekei, férjei még katonakötelesek. De nekünk még van némi emlékünk arról, hogy alultápláltan is lehet élni. Még van emlékünk arról, hogy a jóllét nem valami adott, hanem a nagy világtörténelemben általában nagyon rövid időket fémjelező korszakok.
Szóval, igen, a fiam zöldigazolványa még mindig nincs meg, elnyelte az emberek jóllétét és biztonságát szolgálni hivatott európai bürokrácia, de a fiam még megvan. És a fókusz holmi őrült emberi találmányokról és a miattuk való mérgelődésről hirtelen valami sokkal nagyobbra vált.
Élet.
Comentarios