top of page

Kos hava

Szerző képe: Alfonsín Gergely EdóAlfonsín Gergely Edó

Átfúj rajtunk a szél, s ha nem ügyelünk, feltaszít a ló, s József Attilával közösen játszuk mindazt, mi el nem mondható.

Szavakat keresünk hozzá, s elsírjuk, nevetjük azonnal, nem forrhatnak ránk istenek arcai, szeretetünk oldja a maszkokat.

S így vagyunk mi Ő és magunk mindig, játszodjuk örökkön Ugyanazat. Az élet-halál tágas palettáján gyémántcseppként ragyog a pillanat,

mi nem volt még, s már fordul is az újabb megnyilvánulás tere: a forma az, mi változik, s a szellem kacag szüntelen.

Kelt Córdobában, 2023. március 23-án.



13 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

A nagy hétköznapiság örök terei

Két kedvenc írom, van, te és Szabó Magda, mert úgy írsz, mint Szabó Magda! kiabálta felém nagy boldogan egyik nap a multi cégnél az...

A képzésről és a lélekről

“Nem olyan embereket keresek, akik táncolni akarnak, hanem olyanokat, akik nem tudnak tánc nélkül meglenni.” George Balanchine...

Keresés és kiábrándulás

Keresés és kiábrándulás, írtam a Nelles Institut Transylvania nyári akadémiára, 2024. A német Enttäuschung szó vezetett vissza a mi...

Comments


bottom of page